Bordás Dorina a női mezőny versenyében ezüst-, Deli Tamás a férfi középsúlyú (-95 kg) kategóriában aranyéremmel, így pedig 2019 után ismét az Arnold Classic bajnoki övével zárta az Ohio államban, Colombusban megrendezett bothúzóversenyt.

A hagyományos jakut erősportban jeleskedő Deli Tamás négy év elteltével ismét aranyéremnek örülhetett az Arnold Classicon, igaz a szegedi sportember nem lehet felhőtlenül boldog. Saját súlycsoportja megnyerése után ugyanis még egy súlycsoportoktól független szuperdöntő is várt rá az Arnold Classicon, ezen az összecsapáson pedig hiába vezetett 1:0-ra kirgiz ellenfelével szemben, elszakadt a bal bicepsze, ami miatt fel kellett adnia a finálét.

„Előre tudtam, hogy tiszta játékkal nem tud megverni, mert erősebb és nehezebb is vagyok – mondta a szombati aranycsatát felidézve a szegedi sportember. – Így is lett sajnos. Egy nagyon hosszú kezdés után erővel és dinamikával vezetést tudtam szerezni ellene. Utána, amikor pont nem voltam megfeszülve megtépett hirtelen, amitől jött is a szokásos ostorcsapásszerű hang – telibe elszakadt a bal bicepszem. Ezzel vége is lett a meccsnek...”

Mint mondja, ennek ellenére sem kesereg, hiszen a legfontosabb céljait maradéktalanul teljesítette a világ legnagyobb testépítő- és erősportversenyén.

„Nem érdekel a sérülés, mert aki ilyen sportot űz, az tudja, mit vállal. Összességében elégedett vagyok, és köszönettel tartozom mindenkinek, aki szurkolt nekünk” – tette hozzá Deli Tamás, aki a középsúlyú bothúzó bajnoki öv mellett felhúzásban is remekelt, a 45 éven felüli versenyzők számára kiírt Masters II kategóriában 90 kilogrammban új világcsúcsot ért el, 282,5 kilogrammot húzva. Ezzel saját kategóriáját megnyerte, míg összetettben a tekintélyt parancsoló 5. helyet szerezte meg.

„Az XPC Amerikában az egyik legnagyobb szervezet, és Európában is egyre nagyobb presztízzsel bír, ami garancia volt az erős mezőnyre. A lebonyolítás ugyanakkor néhol kissé kaotikus, az ember akkor jár a legjobban, ha nem foglalkozik a riválisokkal, csak a saját teljesítményére koncentrál. Egy óriási csarnokot kell elképzelni, háromszor-négyszer akkorát, mint Budapesten a Papp László Sportaréna, a különböző részlegekben és színpadokon pedig folyamatosan zajlanak a versenyek. Felhúzásban sem kategóriánként, hanem Open-jelleggel álltunk a színpadra, súly- és korcsoporttól függetlenül követték egymást a versenyzők a kísérletekkel” – mesélte a Prémium Média & Sport Management hírlevelének a pénteki sikerről.

Eközben tanítványa, Bordás Dorina ezüstérmet nyert a női mezőnyben, amelyet a szervezők végül egy súlycsoportra vontak össze, miután több nevezett sem tudott elindulni vízumproblémák miatt. A jászberényi strongwoman, aki külön az Arnold Classicra készülve kezdett bothúzással is foglalkozni az aranyéremről döntő meccsén szintén egy kirgiz ellenfelet kapott.

„Többszörös világbajnokról van szó, elképesztő technikával, amit néhány hónapnyi készülés után még nem volt esélyem kompenzálni. Majdnem egy-egy perces meneteket vívtunk, ám hiába tudtam megtartani a botot, arra nem volt sajnos esélyem, hogy győzzek is” – mondta Bordás, hozzátéve, bár nem egészen ilyen versenyre számítottak, egyáltalán nem bánja, hogy múlt év végén igent mondott a felkérésre és annyi energiát ölt a felkészülésbe.

„Nagyon örülök annak, hogy ilyen szintű ellenféllel meccselhettem a végén, elképesztő élmény volt ellene húzni. Rengeteg melót tettünk a felkészülésbe, az pedig egy rajtam kívül álló ok, hogy sokan nem kaptak végül vízumot, így pedig az a sok energia, amit a fogyasztásba fektettem feleslegesnek bizonyult. Ezzel együtt örülök, hogy belevágtunk és itt lehettem. Rengeteg olyan versenyzővel találkoztam, sőt, állhattam fel velük közös színpadra, akiket éveken át csodáltam és megközelíthetetlennek gondoltam. Most pedig első kézből tapasztaltam meg, hogy ők is csak emberek” – tette hozzá élete egyik legmeghatározóbb élményeként leírva mindazt a körítést, amit az Arnold Classic szervezői biztosítanak.

„Álomszerű élmény, annyi biztos.”

S hogy lesz-e folytatása a bothúzói villámkarriernek?

„Nagyon megszerettem ezt a szakágat, s így, hogy ennyi melót beletettem az elmúlt hónapokban, nem szeretném csak úgy abbahagyni. Mindenképpen folytatni akarom, s remélem, hogy eljön az az idő, akár már jövőre, amikor én állhatok majd ott a dobogó legfelső fokán. Vérszemet kaptam és addig nem nyugszom, amíg ez a vágyam nem teljesül” – tekintett előre Bordás Dorina.