Magyarország az elmúlt években olyan eredményeket ért el az erősember sportban, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Nem csupán kiemelkedő versenyzőkkel rendelkezünk, hanem olyan hazai szervezésű versenysorozattal is, amely nemzetközi mércével mérve is a sportág élvonalába tartozik. A Premium Strongman League mára túllépett a hazai kereteken, nemzetközi versenyzőket vonz, saját médiakoncepcióval rendelkezik, és televíziós megjelenéseket is biztosít a Sport TV-n. Emellett Juhász Péter hosszú évek óta a világ elitjéhez tartozó mezőnyben szerepel, rendszeres meghívásokat kap a Strongman Champions League versenyeire, ahol magyar sportolóként képviseli hazánkat a legmagasabb szinten. Ezek a tények nyilvánosan is követhetők a liga és a szervezők kommunikációjában.

Mindezek ellenére felmerül egy jogos kérdés: hogyan lehetséges, hogy a hazai sportközvélemény minderről alig tud valamit?

A magyar sportlapok nap mint nap beszámolnak a labdarúgásról, a kézilabdáról, a vízilabdáról vagy a Forma–1-ről. Természetesen ezek kiemelt sportágak, jelentős közönséggel és gazdasági háttérrel. Ugyanakkor a sportújságírás feladata nem kizárólag a legnézettebb sportágak követése, hanem a magyar sportélet egyéb teljesítményeinek bemutatása is.

Az erősember sport esetében éppen ez a láncszem hiányzik.

A Premium Strongman League szervezői az elmúlt években tudatosan építettek egy olyan versenyrendszert, amely technikai színvonalában, versenyeszközeiben és nemzetközi mezőnyében is kiemelkedik Közép-Európában. A liga célja már nem csupán magyar bajnokság szervezése, hanem egy nemzetközi elitplatform működtetése, amely ugródeszkát jelenthet a világversenyek felé.

Ehhez képest a hazai sportmédia visszhangja minimális.

A szerző személyes tapasztalata szerint több alkalommal történt megkeresés országos sportmédiumok felé azzal a céllal, hogy számoljanak be hazai és nemzetközi eredményekről. Ezekre a megkeresésekre rendre elutasító válasz érkezett, illetve olyan visszajelzés is, hogy az adott szerkesztőség nem kíván az erősember sporttal foglalkozni. Bár ez nem általánosítható minden szerkesztőségre, jól érzékelteti azt a kommunikációs falat, amelybe a sportág rendszeresen ütközik.

Pedig éppen most lenne miről írni.

Amikor egy magyar versenyző évről évre meghívást kap a nemzetközi elitbe, az nem csupán egyéni siker. Az egy teljes sportág sikere. Más sportágakban hasonló eredmények rendszerint országos sajtóvisszhangot kapnak, elemzések, interjúk és portrék készülnek. Az erősember sportban ezek többnyire elmaradnak.

Ez nem csupán presztízskérdés.

A média jelenléte közvetlenül befolyásolja a sportág fejlődését. Meghatározza a szponzorok érdeklődését, az utánpótlás motivációját, a nézőszámot és végső soron a sport gazdasági fenntarthatóságát. Ha egy sportág nem jelenik meg a nyilvánosságban, sokkal nehezebben talál támogatót, önkormányzati partnert vagy új versenyzőket.

Különösen érdekes ellentmondás, hogy miközben a nemzetközi strongman szervezetek egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a professzionális médiára és digitális tartalomgyártásra, Magyarországon továbbra is elsősorban a sportág saját felületei végzik ezt a munkát. A hivatalos oldalak, a közösségi média lényegében pótolják azt a szerepet, amelyet hagyományosan az országos sportlapok töltenének be.

Ez azonban hosszú távon nem elegendő.

A sport fejlődéséhez szükség van arra is, hogy a sportújságírás felfedezze ezt a világot. Nem reklámra van szükség, hanem szakmai érdeklődésre. Riportokra, háttérelemzésekre, versenybeszámolókra és sportolói portrékra.

Az erősember sport nem kér kivételezést.

Mindössze ugyanazt a figyelmet szeretné megkapni, amelyet a magyar sport más sikeres képviselői természetes módon élveznek.

Mert amikor Magyarország képes nemzetközi színvonalú versenyt rendezni, amikor magyar sportoló a világ legerősebb emberei között versenyez, amikor televíziós produkció készül hazai gyártásban, akkor a kérdés már nem az, hogy van-e miről írni.

Hanem az, hogy miért nem írunk róla.